top of page
Keresés
Szerző képeMartin Takács

Nagyapám Háza 21

Frissítve: 2021. dec. 14.

Nagyapám Háza táborok 2021-es évértékelése. Táborok bemutatása és összegzésük. Amelyik helyszínen mester voltam ott bő lére eresztem a leírásokat a szakmai részletekre is kitérve.


Első rész




Ebben az évben először került kiírásra a Projekttoborzó névre keresztelt pályázat, ahol bárki a Kárpát-medencében indulhat a saját épületével - ötletével. Hiánypótlónak mutatkozott, elég magas jelentkezési számot tudtunk elérni. Ahol megismerkedhettünk új és izgalmas emberekkel, helyszínekkel. Szerintem fontos a folyamatos megújulás és a régi pangó dolgok újra gondolása esetlegesen elfelejtése. Miért is facsarnánk egy citromot amiből semmi lé sem csorog csak a levedlett héja van?


Már évenként megismert és ismétlődő folyamaton esnek át a táborrá avanzsáló ötletek. Első a Program Börze, itt a projektek mankót kapnak a jövőbeli útjukra, hogyan válhatnak táborrá. Kiemelésre kerülnek a nehézségek, időpontok, a munkák népszerűsége, tábor szervezési tanácsok, minden részletre kitérően, hiszen több éves tapasztalattal rendelkezünk.

Második a Tábor Börze itt már konkrét, hirdetéssel is ellátott, tematikát konkrétan meghatározott táborok kerülnek bemutatásra. Ilyenkor már május elején szoktunk járni időben, így ilyenkor szoktak kimenni a facebookos események is.

Bevált szokásunk, hogy táborokat egy oldalra össze szedjük, így jól összevethetőek a táborok, melyikre szeretnénk csatlakozni.


Sokszor megfeledkezünk az előadásokról, pedig tavasszal nem csak a táborok kiválasztása történik, hanem András által szervezett előadások is, amik kapcsolódnak a nyári táborokhoz.


Folyamatban a nyári táborok következnek, a jelentkezők össze jöttek a homok már a telken az épület mellett, a nap korán kel és későn nyugszik, a cipőt felváltja a papucs vagy a csupasz talp. Az épületfa vagy a rönkök is a fűben pihennek a tanoncok kezeire várva, hogy a mester utasításai mellett elnyerjék végső szerkezeti funkciójukat. A vályogos gödör megásva, talpak cuppognak benne és a kapák serényen vágják át a szalmaszálakat. Munka hangja összes tábornál más-más, mindenhol a közösség fonja össze ezeket a pillanatokat. Jó kedv a baráti beszélgetések segítik át holt pontokon az emberek a sok-sok mellé dobott és leeső anyag, megrepedt felület, összekent szerszám.


Táborok sorában elsőként, Bajban indult a tábor, itt Szabolcs a több éve folyó vakolat dísz-hímzés haladt. Lassú és precíz munkát igényel, sokszor az állványon állva, eresz alatt görnyedve mire meghúz az anyag és a sablont ki lehet venni.

Szokolyai Kacár tanyán folytatták a Pécselyi táborból a szervezők, kis betanulással, itt Lénát István mindent elárult amit csak tudniuk kell majd a saját táborukban építendő vályog tyukólnál. Javarészt karbantartási munkákkal találkoztak, ami minden vályogháznál nagy és teljeskörű, akár évenkénti munkát ad a tulajdonosoknak. Ezeket nem érdemes halasztani mert nagyobb hibát is okozhatunk.

Óbányán Erzsinél az Illatos házban a födém könnyűvályogozása tudott folytatódni, emelett a falat tapasztották a helyi anyag felhasználásával. Ez a tábor az ami mindig hamar tele lesz és a hangulat felejthetetlenné teszi.


Hétágfa Egyesület a téli pályázaton került be a programsorozatba, ők egy közösségként tudták végig vinni a tábor kezdéséig a szervezést és az anyagok helyszínre vitelét, ami nem kis feladat, úgy hogy egy szőlő hegyre nehéz ki juttatni az anyagot, ezt saját Szőlősi táborom alatt tapalsztlatam meg igazán. Táborban a födém és 1-1 külső fal javítása volt a cél. Ez volt ezen a nyáron az első táborom ahol mester voltam, Egeraracsai munkából csöppentem ide. Természetesen a nyár elején már jártam kint, mert nulla naposan és akkor be toppanva nem lehet vályogozni, azt ki kell ismerni és az nem kevesebb mint egy nap, feltéve ha jó idő van. Sajnos a helyi anyag nem volt az acélos típus ami alig jön le ha az ember gyötri a falon. Kicsit kopott, egyszemcsés. Mint minden vályog, ami építésre alkalmas valahol az épületen helyet tud kapni.


Alap tapasztást ami síkra hozta a felületet azt ebből az adatott anyagból dolgoztuk fel, pelyvásan. A tömnivalót természetesen szalmásan. Felületet az eső ne kezdje ki, és meszelésnek ami a valós védelmet nyújtja, jó hátfelületet tudjon adni állati eredetű emésztett szállal is megerősítettük. Az így kapott felület japán glettvassal csillogóan simára húztuk. Ez már kellőképpen stabil felületet tudott alkotni.


Épület kő lábazattal indult, így azt látszóra hagytuk, hogy az esetleges feljutó nedvesség ott ki tudjon a felületen jutni, ami kell csak az menjen a sárfalakba. Tanoncok előkészítették a felületeket és óriási türelemmel végig kenték az egész lábazat fugáit mészhabarccsal, jól megvasalva, hogy a fagyást és a csapóesőt is legalább 15-20 évig állja. Addig csak seperni és tisztogatni kelljen javítani ne.


Csapat annyira jól dolgozott hogy a belső falakat is sikerült kijavítani és a belső orom részeket is betapasztani.



Végül megkoronázzuk eddigi teljesítményt a szombati nyíltnapon egy vályog díszt tettünk fel az oromzatra ami az egyesület logója, a hétágú fa.

Végül augusztusban sodort vissza a sor amikor a meszelést be tudtuk fejezni, hogy a pince kívülről kész tudjon lenni.



Remélem jövőre is vissza tudok térni, döngölt padlót és egy utólagos vályog vízszigetelést el tudunk készíteni a csapattal.




18 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page