lambériázás megkezdése előtt úgynevezett "párnafákat" kell rögzítenünk, a burkolandó felületen.Ezek távolsága függ,a lambéria vastagságától(vastagabb lambériánál nagyobb közöket lehet tartani),de az átlagos távolság 40-50cm.Fontos hogy a párnafák tökéletesen egysíkban legyenek,ezt vízmértékkel ellenőrizhetjük,ha kell ékekkel korrigáljuk az esetleges eltéréseket.
A párnafákat tiplik segítségével rögzítjük a falon.Fontos a megfelelő fúró kiválasztása,hogy a tipli kellő rögzítést biztosítson.
Vizes fal esetén ügyelni kell,hogy a párnafák végei ne érjenek össze ezáltal biztosíthatjuk a fal szellőzését.
Az első lambéria felhelyezésénél fokozottan ügyeljünk arra,hogy tökéletesen függőleges legyen(vízmérték).A munka folyamán többször ellenőrizzük ezt,ha szükséges kismértékű korrekciókkal egyenlítsük ki az esetleges eltéréseket..
Nagy segítséget jelenthet a lambéria,párnafához való rögzítésében a lambériakapocs.A kapcsot a lambéria hornyába kell helyezni,majd szöggel a párnafához rögzíteni.Vásárláskor ügyelni kell arra,hogy a lambéria vastagságához a megfelelő méretű kapcsot válasszuk.
Vágáskor ügyelni kell rá,hogy a vágott felület mentén a lambéria ne sérüljön,ne szakadjon(elengedhetetlen a megfelelő kézi ill.gépi fűrész)
Ha a vásárolt lambéria hossza rövidebb ill.hosszabb mint a burkolandó felület,abban az esetben a megfelelő méretre vágás után megmaradt darabbal kezdjük a következő sort.Ügyelni kell rá ,hogy a toldások ne essenek egy vonalba.Van olyan lambéria típus ahol gyárilag ki van alakítva a lambéria egyik végén a csap a másikon a horony ezzel segítve a pontosabb illesztést,toldást.
Az illesztési pontok bizonyos soronként ismétlődni fognak
A lambériázott felület széleit takarólécekkel zárjuk le,melyeket kisméretű bognárfejű szegekkel rögzítünk.
Ajtók és ablakok körül a léceket 45-fokos vágással illesztjük össze.
A munka utolsó fázisa,az elkészült felület kezelése.Különböző pácokkal,lazúrokkal színezhetjük,vagy a fa eredeti színét mintázatát meghagyva lakkozhatjuk is.
A szépen kivitelezett munka,és a fa természetessége méltó dísze lehet az Ön otthonának is.
Jó munkát kívánunk!
Lambériázáshoz szükséges szerszámok és segédanyagok:
A lambéria burkolatok beszabásához, a lécek, lapok felerősítéséhez nem szükségesek különösebb szerszámok. A méretrevágáshoz kell egy pontos talpas derékszög, finomfogazású illesztőfűrész, kalpács, fúrógép, közepes csiszolópapír.
Lambériák és felrakásuk:
A hagyományosnak mondható falambériák általában csaphornyos kialakításúak. Az ilyen léceket szegezve erősíthetjük fel. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy a szegeket mindig ferdén, a horonyba, illetve a csapos széleikbe üssük be, a szegfejeket pedig mélyítsük az anyagukba. Így a következő lécet is akadálytalanul a helyére üthetjük, a szegfejek sem lesznek láthatók. Arra azonban ügyeljünk, hogy szegezés közben ne repesszük el a vékony faanyagot. Lambériát sokféle módon készíthetünk, nem kell feltétlenül a szokványos megoldásokat követnünk. Sőt, ha már egyszer áldozunk rá, akkor formáljuk olyanná, hogy valóban dísze legyen az otthonunknak. Vegyük számításba pl., hogy a léceket vízszintesen is felszerelhetjük, s ezzel esetleg optikailag korrigálhatjuk a helyiség arányait is.
A lambéria léceket, a falra erősített tartólécekre ún. párnafákra, övlécekre kell felerősíteni. Ezek általában merőlegesen futnak végig a leendő burkolat elemeihez viszonyítva a lambéria teljes magasságáig, illetve szélességéig. E célra hosszú léceket célszerű használni, de a falon több azonos vastagságú rövid darabból is kialakíthatjuk a szükséges hosszúságú szakaszokat. A függőlegesen falra erősítendő lambéria elemek alá vízszintesen felcsavarozott övlécek kellenek. A párnafák egymástól 600-700 mm-re legyenek.
Az elektromos szerelvényeket léckerettel határoljuk körül, vagy kiszerelve, a lambériába körkiszúróval készített nyílásokba szereljük vissza a munka végeztével. A lambéria mögé rejthetjük az eddig a falak mentén szabadon elvezetett kábeleket is. Ha pedig új dugaszoló aljzatot, vagy kapcsolót kívánunk falvésés nélkül kialakítani, akkor a falra kábelfogó bilincsekkel fogassuk fel a kettős szigetelésű tömlőkábelt, és az előző módon kialakított nyílásba szerelhetjük majd fel a kapcsolót, vagy konnektort.
A felületkezelt, méretreszabott lécekből ezt követően már gyorsan kialakíthatjuk a burkolatot. Az első lécet valamelyik sarokhoz igazítva függőónnal állítsuk függőlegesbe, vagy vízmértékkel vízszintbe. Minden lécet a már felerősített báziselem mellé, szorosan a hornyába ütve fogassunk fel. A szoros illesztés érdekében - egy kis hulladékdarabot használva ráverőfaként - minden lécet kalapáccsal megütve szorítsunk a mellette levőhöz. A rögzítőszegeket ferdén, a horonyba, vagy a csapon át üssük a párnafába. A rögzítőszegek 12x25 mm-esek legyenek, s a fejüket teljesen üssük a fába. Ha lambéria rögzítő kapcsokat használunk, ez megkönnyíti a dolgunkat, s a lécek éle sem sérülhet meg. Ezekhez rövidebb, 12x10 mm-es huzalszegek szükségesek, amik rugós szegbeverővel is felerősíthetők.
A lambéria készítésének utolsó fázisa a különféle szegélyek, lábazatok és párkányzatok felerősítése. Ha előzőleg nem terveztük meg alaposan a burkolatot, akkor most főhet a fejünk, hogy hova milyen lécet szegezzünk fel és ezeket hogyan illesszük egymáshoz. Különösen a sarkoknál adódhatnak komoly problémáink. Lehetőleg gérbe, azaz 45 fokban összevágott végeikkel illesszük egymáshoz a szegélyező léceket, amelyek közrefogják a különféle sarokléceket. Így a burkolat egységesen lehatárolt lesz, a lambérialécek élei, bütüi sem fognak látszani.
Comentarios