Itthoni hagyományos gyakorlat nagyban eltér a mai nyugati országokban kialakult trendektől. Ezek összevetéséit és készítésükben megfigyelhető jelentős különbségeket vetjük össze.
Haza.
Hagyományos padlót zsíros anyag döngölésével készítették el, néhol egy kevés forgács hozzáadásával, hogy a repedési hajlamot csökkentsék. Ennek felületére egy seprűvel - meszelővel felkent festékszerű mázt kentek, ami javarészt tehénszarból és helyi anyagból állt, megfelelő arányban keverve. Tehén emésztése nem olyan hanyag mint a lóé, így a szálak lehető legfinomabbak, a trágya fénylő csillogó felületet ad a felületnek, ezzel stabilizálva azt, hogy ne poroljon fel.
Japán.
Japánban a hagyományos kialakítás az itthoni gyakorlathoz hasonlít, kivéve hogy előre összeállított földkeveréket készítenek szálak nélkül. Ezt kis döngölő fákkal egyengetik el.
Külön szerszámaik vannak amivel apránként végig ütik a felületet, hazai döngöltfalhoz hasonlítható mint technikai eljárás, mid az összetételt illetően. Kis kavicstól a finom porig meghatározott nedvesség tartalommal a jó tömöríthetőség végett, megtalálható a padlószerkezetben. Egy rétegként képzik.
Képeken is jól látszik a plasztikus gyurma szerű állag, amit szemre tömörítenek. Ahová szükséges oda még hozzá adnak a felülethez ügyelve arra, ne alakuljon ki púp. Ez a módszer igazi keleti precizitást igényel, nagyfokú kitartással, ha teljesen sima felületet szeretnénk kapni. Agyag adja a védő réteget, kopás állóságot a nagyfokú tömörítés, folyamatos karbantartás. Lakás kultúra teljesen más mint itthon.
Nyugat.
Gondolatiságban réteges gondolkodás, durvától a finomig, mint egy vakolat esetében, alkalmazzák. Láthatjuk a rétegrendek kialakításásnál, hogy az anyag erősen soványított, hiszen a felülete be eresztéssel kapja meg a kellő keménységet. Kisérletekkel is alátámasztható hogy a jó minőségű zsíros agyag nem képes befogadni sem az olajokat nem a szappanozást csak felületén jelenik meg. Mivel a szemcséi nem porózusak, ezért ennél a padló metódusnál a homok és egyéb porózus finom szemcsék teszik lehetővé a felület kopássálivá tételét.
Rétegek kialakításánál rendszerben gondolkoznak, ahol már az épületgépészeti csövet és esetleges fűtési lehetőségek is megjelennek. A kulé kaviccsal indító réteg a legdurvább ez kerül alulra. Erre egy szövet, textília kerül hogy a roskadást megakadályozza. Két szemcse egymás közé keveredhessen és a végső sík megsüllyedjen, ennek következtében megrepedjen.
Textíliára kerül rá a finomabb szemcsélyű keverék ami a síkokat hozza létre, ebbe vihetők el a padlófűtés csövei is, amennyiben gépészetet is tervezünk bele, úgy hőszigetelés is megjelenik a rétegek között, hogy a fűtés csak a járó felületet melegítse ne az altalajt.
Fontos hogy minden esetben készítsünk próbát a felülettel, és csak utánna álljunk neki az egész felületnek.
Így kapott síkot már csak egy vékony felületi simításai látjuk el. Ez adja majd a végső színt és a felületi mintát. Száradást követően, beeresztük a felületet lenolajjal, viasszal...stb.
Beeresztést célszerű 3-4x megismételni, inkább sokszor keveset érdemes felvinni mintsem hagyni hogy álljon rajta az olaj, mert nem lesz egyenletes a kapott felületünk, sok anyagot feleslegesen pazarolunk el.
Comments